Knižnice sú miesta podobné kaviarňam. Možno si v nich odpočinúť, nabrať síl. Avšak nejaký rozdiel medzi nimi predsa je. Knižnice sú plné príbehov, krásy, lásky, smútkov, tragédií, vzťahov, kaviarne plné kávy. Avšak... Voňajú jedny aj druhé.
Prvý raz som vošla do knižnice, keď som mala štyri roky. Ocko ma v jednu slnečnú nedeľu priniesol na pleciach a zložil z nich v neveľkej miestnosti, plnej malých zelených stoličiek pre deti. Vpredu sedela teta, ochotnícka herečka. V ruke držala Dobšinského knihu rozprávok a čítala. Úžasné, ticho sme sedeli a počúvali.
Knižnice voňajú. Atmosférou literatúry, dám, ktoré sa starajú o knihy aj svoje čitateľky, čitateľov, voňajú smútkami a príbehmi autorov. Stávajú sa pre mnohých ľudí niečím, bez čoho sa nedá existovať. V dnešnej dobe, plnej technológií sa stráca zmysel čítania. Ale my, starší nezabúdame a snažíme sa, aby žiaci, študenti nezanevreli na klasické čítanie, lebo držať v ruke knihu prelistovať si ju, ovoňať, je niečo úžasné.
Marec je mesiac knihy, a preto si aj my s našimi žiakmi pripomíname, aký je život medzi regálmi kníh, ktoré milujeme. 5. marca sme s kolegyňou a našimi prvákmi navštívili Novohradskú knižnicu v Lučenci. Po úvodnom privítaní nás pani Volčuková oboznámila pomocou prezentácie s knižnicou, ako funguje, koľko má oddelení, aké činnosti vykonávajú zamestnanci. Potom sme si prezreli jednotlivé oddelenia, kde žiaci videli množstvo kníh, ktoré však treba aj čítať. Vráťme knihy do škôl. To je výzva. Knižnica je krásne prerobená a voňala...
Vojdite do knižnice a odpočiňte si od reality! Je tam naozaj výnimočne.
A könyvtárak a kávézókhoz hasonló pihenésre, feltöltődésre alkalmas hely. Míg a kávézó a frissen lefőtt kávétól illatozik, a könyvtárak tele vannak történetekkel, szépséggel, szerelemmel, bánatokkal, tragédiákkal, kapcsolatokkal, azok illatával.
Négy éves koromban voltam először könyvtárban. Apa egy napsütéses vasárnapon vitt be egy kis szobába, mely tele volt kis zöld gyerekszékkel. Elöl ült egy néni, egy amatőr színésznő. Dobšinský mesekönyvét tartotta a kezében, és felolvasott belőle. Csendben ültünk és hallgattuk a csodálatos történeteket.
A könyvtárak illatoznak. Az irodalom, a könyveket és olvasóikat gondozó hölgyek hangulatától, szerzők bánatának, történetének illatától. Sokunk számára a létezésünk részévé váltak. Mostani életünk tele van mindenféle technológiai kütyüvel. Azt hihetnénk, hogy az olvasás értelme elveszett. Mi, idősebbek, nem feledkezünk meg, és igyekszünk a diákokkal megszerettetni a hagyományos olvasást, mert könyvet a kezünkben tartani, lapozni, megszagolni, az valami csodálatos dolog.
Március a könyv hónapja. Ebből az alkalomból kerestük fel a Nógrádi Könyvtárat, hogy elsőseinket megismertessük, milyen is az élet az általunk szeretett könyvek polcai között. Volčuková asszony üdvözölt minket, majd egy prezentáció segítségével ismertette meg velünk a könyvtárat, hogyan működik, hány részlege van, milyen tevékenységeket végeznek a dolgozók. Aztán bebarangoltuk az egész könyvtárat, ahol sokan elcsodálkoztak a rengeteg könyv láttán.
Reméljük, hogy többen kedvet kaptak az olvasáshoz, és a gyönyörűen felújított losonci könyvtár visszatérő vendégei lesznek, hogy egy másfajta illatot szívhassanak magukba.
Inka Balážová